A klasszikus hackamore két részből áll: bosal (orr-rész) és mecate (kantár-szár). A hackamore egy rendkívül bonyolult kantárfajta, és a lónak időre van szüksége ahhoz, hogy megszokja. Ezért fiatal lónál soha nem szabad elsőként hackamore-t használni. Kantárral és zablával kell betörni, majd fokozatosan állni át a hackamore-ra, hogy a lónak legyen ideje hozzászokni az új szerszámhoz. A hackamore a ló pofájára fejti ki hatását, rendszerint oldalirányból, így “fékként” nem működik. Sok fordulási gyakorlatot követően a lónak a lónak minden megtanítható, míg végül akár egy ujjal is irányíthatjuk. A western lovaglásban is így működik az ún. neck reining, ahol forduláshoz vagy megállításhoz a kantárszárhoz csak rövid időre feszül neki a nyaknak (természetesen a megfelelő testsúly-segítséggel együtt). Legalább két évbe kerül, amíg egy ló tökéletesen megtanul hackamore-ral dolgozni, tehát semmiképpen sem való türelmetleneknek!

Ennek a meglehetősen nehezen kezelhető zabla nélküli kantártípusnak semmi köze a normál hackamoer-hoz. Szinte egyáltalán nem gyakorol nyomást kétoldalt a fejre. A fej lényegében “beékelődik” az orr és az áll vonalába és a nyakra is fokozott nyomás nehezedik. Míg a hagyományos hackamore nagyon érzékeny eszköz, a mechanikus hackamore a széles orrszíj miatt érzéketlen, lényegében ugyanolyan, mintha hagyományos kantárt használnánk.

Ahogy a neve is mutatja (side: oldal; pull: húzni), oldalirányból fejti ki hatását. Rugalmatlan műanyag zsinórból készül, a segítségével, különösen ha erősen tartod a szárat, könnyen elfordítható a ló orra.
A sidepull azt a célt szolgálja, hogy a ló könnyebben el tudja fordítani a nyakát, illetve, hogy könnyebb legyen a megállás, ha a ló nem elég készséges, és a hagyományos módon nem irányítható elég finoman. A régi idők cowboy-ai a megálláshoz olyan erősen húzták oldalra a ló fejét, hogy az már nem látta, mi van előtte, így egyszerűen kénytelen volt megállni. A sidepull mindennapi használatra alkalmatlan eszköz.

Ezt a kantárfajtát ma már alig használják a lovas-iskolákban, ami nagy kár, mert igen ló-barát szerszám. Az angol stílusban gyakran használják futószárazásra, mivel könnyű, és nem nyomja a szájat. Ez a kantár lényegében egy vastag, bélelt orrszíj, belül sok apró fémlemezzel. Amikor megfeszül, a fémlemezek rásimulnak az orra, de a vastag bélelésnek köszöngetően nem sértik fel. Az orrszíjon elöl és kétoldalt gyűrűk találhatók, ahová a futószár felerősíthető. Az elülső gyűrű két irányba fordítható, így kézváltáskor nem kell újra felerősíteni a futószárat. Az orrszíj olyan biztosan tart, hogy nem tud meglazulni, még akkor sem, amikor egy fiatal csődör teljes erővel rázza a fejét! Ez a kantár sohasem nyílik szét, jó a tartása és nem sérti fel a ló orrát sem. A fejrész, a ló száron vetetésére is alkalmas.

A zabla nélküli kantár tereplovagláshoz is alkalmas ha megfelelően használják, és ha a ló is hozzá van szokva. Sok ló szereti, ha nincs zabla a szájában (talán mert így egyszerűbb lehajolniuk, ha legelni szeretnének). A legfontosabb azonban itt is a biztonság. Ha a lovadat nem tudod 100%-os biztonsággal meglovagolni zabla nélkül, inkább használj hagyományos kantárt! Lehet, hogy a ló kevésbé örül majd neki, de mindkettőtöknek így biztonságosabb!