Cutting
Cutting során a lónak kell bizonyítania a marhákkal történõ munkához való érzékét. A verseny idõtartamára beterelnek egy borjúcsordát a pályára. A lovasnak nyugodtan be kell lovagolni a marhák közé, egy marhát el kell választani a csordától, a pálya közepére kell terelni, és nem szabad visszaengedni a többiekhez. A lovat hosszú száron kell lovagolni, és a lónak önállóan kell dolgoznia. A lovas minden szársegítségét pontlevonással büntetik. A lovat az alábbi szempontok szerint pontozzák: a ló önállósága, marhához való érzéke, figyelmessége és szorgalma. Ezen képességek bizonyítására lónak és lovasnak 2 és ½ perc áll rendelkezésére.
A versenyzõnek négy segítõre van szüksége. Ketten a csordát tartják egy helyen, õket nevezik „herdholder”-nek, ketten pedig megakadályozzák, hogy a borjú a pálya másik felére tudjon menekülni, õk a „turnback” (ejtsd: törnbek) lovasok.
A verseny alatt a lovas nem adhat szársegítséget a lónak. Egyik kezével a nyeregszarvat fogja, a szárakat tartó kezét pedig a ló marjára engedi, megadva ezzel a jelet a lónak, hogy elkezdhet dolgozni. A ló villámgyorsan és macskaszerû ügyességgel rugaszkodik el az egyik oldalról a másikra, közben egy pillanatig sem téveszti szem elõl a számára „kijelölt” borjút, amit nem szabad visszaengednie a csordához. A lónak a másodperc töredéke alatt kell eldöntenie, merre mozduljon, hogy a borjú útját el tudja vágni. A borjútól gyorsabbnak kell lennie, „olvasnia kell a borjú gondolataiban” ahhoz, hogy a borjú heves és hirtelen mozdulatait kontrollálni tudja úgy, hogy mindig lépéselõnyben legyen a marhához képest. Ehhez a lónak egy természetes adottságra van szüksége, amit „Cow Sense”-nek, marhához való érzéknek nevezünk. Hasonló adottság ez, mint a kutyáknak a vadász- vagy terelõösztöne! Ha a lónak nem veleszületett adottsága, akkor ezt megtanítani nem lehet.
Ha valaki egy jó cutting lovat dolgozni lát, nem felejti el egykönnyen. A nézõ hamar kitalálja, miért fogják a lovasok az egyik kezükkel a nyeregszarvat… Mialatt a ló a marhával dolgozik, a lovasnak elsõsorban az a feladata, hogy megtalálja a helyes ülést és egyensúlyt a nyeregben. Ha egy cutting ló a tipikus atletikus képességekkel rendelkezik, pláne meg kell tanulnia a lovasnak úgy ülni a nyeregben, hogy ne akadályozza a lovát a munkában.
A tehetséges lovak hamar ráéreznek a munka lényegére, és szemmel láthatóan szeretnek a borjúval „játszani”. Létezik például egy videofelvétel, amin az látható, hogy a karámban lévõ marhacsordához odaengednek egy cutting lovat mindenféle felszerelés és lovas nélkül. A ló önszántából „dolgozni” kezd. Kiválaszt a csordából egy borjút és hosszú idõn keresztül játszik vele: nem engedi vissza a borjút a többi társa közé; éppúgy, mint ahogyan a versenyen kell képességeit bizonyítania lovassal a hátán!
Miután a ló is rájött, hogy a borjút hogyan kell kontroll alatt tartani, õ sem szeretne lemondani a sikerélménytõl és ez az egyik magyarázata annak, hogy miért tudnak olyan lelkesen, önállóan dolgozni. Természetesen ehhez a lónak ambiciózusnak és határozottnak kell lennie a marhához való érzéke mellett.
A cutting a western sportágak „kábítószere”: aki egyszer már ült igazi cutting lovon, aligha szeretne leszállni róla. Mániákussá teszi az embert az az érzés, amikor egy cutting ló elkezd dolgozni: ellenállhatatlan õserõ lép mûködésbe.
|